Története: A karthauzi valószínűleg a Grenoble-kolostorban élő likőrkészítéssel foglalkozó karthauzi szerzetesek lakótársa volt. Először 1937-ben lett kiállítva Párizsban. A fajta 1983-ban kapta meg a bajnoki státust.
Fajtaleírás: Termete zömök, nyaka rövid és vaskos. A hímek általában nehezebbek a nőstényeknél. A fejük széles, gömbölyű és pufók. Az orrtükrük palaszürke. Kerek szemei viszonylag távol ülnek egymástól. Fülei elég kicsik. Lábai rövidek, finom csontozatúak. Talppárnái rószaszínűek, a közepesen hosszú, elvékonyodó farok pedig ovális végződésű. A felnőtt kandúrok bundája nagyon sűrű. A bundájáról annyit, hogy a felszíne vízhatlan, az aljszőrzet pedig rugalmas.
Ápolás: Azért, hogy az aljszőrzetet meg ne sértsük, bundáját csak fésűvel ápoljuk, hetente egyszer. Naponta ajánlott átsimítani a bundáját.
Viselkedés: Erős, okos, alkalmazkodó macska, de emellett játékos és szelíd. Nagyon ragaszkodó, kiváló vadász. Ami meglepő az az, hogy bár jól megtermett macska, hangja vékonyka.
Tartása: Lakáson belül vagy kívül, mert jól tűri a hűvöset.
|